Paprikakrisztus

Szétszórtam bokrétás undoromnak szirmait
Dohányoztam, elegem volt belőletek
Opálos a szemem, nem tudom, ki lakik itt
Kiégettem közben a padlószőnyeget

Untam a régit és vágytam érdekesebbre
Rumli volt aztán utánam a szobában
Ugyanúgy sikerül mégiscsak minden este
Ülök a földön és nézem, mit csináltam

Nem haltam meg helyetted

Este megint veled táncol
Ordas farkasoknak ígért diszkógömböcök
Orgonaszó, elektromos jászol
Csorba dimenziók, bakelit pörög

Minden ötlet téged vádol
Beléjük feledkezel, de megbocsátanak
Könnyes löttyben, sárban dagonyázol
Karnevál, utcabál, ablakod alatt

Aztán reggel megint, bárhol
És aztán csak lájtosan, ott a délután is
Pöttyös bögréből felhabzó mámor
Önkéntes munkatábor, békebázis

Mindenből 100 kell

Csak a káoszt ismerem

Mindig abban éltem

Hangulatos kisterem

Énekelni reméltem

Szerelmes zsoltárom

A szövegét nem értem

Megfejteni próbálom

Hogy mit is gondolok

Áttörni a pókhálón

Káprázatból font dolog

Tegezlek, Istenem

Mégsem lakom otthonod