Mezei

Röpköd neked, és nem vagy beteg
Mind ilyen éppen, óvni ne akarjad
Szeresd őt és értsd meg, várják vissza a varjak
Elengeded

Elengeded, és összetörik
Engeded szépen, mégsem törik össze
Elveszik ködökben, lebeg madzagra kötve
Mit röpköd itt

Tapinthatatlan

Senki nem lát, kinek szeme nyitva most
Nappal gyógyulok, holddal alszom
Butára bódulva dagad az arcom
Nádmézillat lét, bámész hajnalok

Mindenki te vagy, késd le a villamost
Járj mezítláb a mocsaramban
Fáradj el, takarjon hűs mohapaplan
Varangy valóság, te is én vagyok

Paprikakrisztus

Szétszórtam bokrétás undoromnak szirmait
Dohányoztam, elegem volt belőletek
Opálos a szemem, nem tudom, ki lakik itt
Kiégettem közben a padlószőnyeget

Untam a régit és vágytam érdekesebbre
Rumli volt aztán utánam a szobában
Ugyanúgy sikerül mégiscsak minden este
Ülök a földön és nézem, mit csináltam

Nem haltam meg helyetted

Este megint veled táncol
Ordas farkasoknak ígért diszkógömböcök
Orgonaszó, elektromos jászol
Csorba dimenziók, bakelit pörög

Minden ötlet téged vádol
Beléjük feledkezel, de megbocsátanak
Könnyes löttyben, sárban dagonyázol
Karnevál, utcabál, ablakod alatt

Aztán reggel megint, bárhol
És aztán csak lájtosan, ott a délután is
Pöttyös bögréből felhabzó mámor
Önkéntes munkatábor, békebázis

Mindenből 100 kell

Csak a káoszt ismerem

Mindig abban éltem

Hangulatos kisterem

Énekelni reméltem

Szerelmes zsoltárom

A szövegét nem értem

Megfejteni próbálom

Hogy mit is gondolok

Áttörni a pókhálón

Káprázatból font dolog

Tegezlek, Istenem

Mégsem lakom otthonod

Négysoros

Alvó szegek és jéghideg, na, jól van
Rád kapcsolom a villanyt le, habár
Ma nem ontom véremet a hóban
Plakátkabát, plakát sapka, sál

Akit esetleg érdekel

Isten dúlt haragját kértem, nem puhány kegyelmet

Csináljon más parafenomén csodát

Én csak kérdőre vonni tudom a lelket

És elszámolunk majd korrekten odaát

Mert ez a világ még sehogy meg nem váltott világ

Miközben én is halhatatlan vagyok

Sírok, mikor senki se lát, és jó imát

Szigorú unalmamban fogalmazgatok